Ön mit gondol? Hol, mit és hogyan célszerű keresni?
HOL? – Talán az első, ami legtöbbünknek eszébe jut, hogy álláshirdetésre kell jelentkezni. És hol lehet ezeket megtalálni?
- napilapok (Pl: Kisalföld)
- helyi újságok (RábaközPress, Szuperinfó, Hírsztár, SopronPress)
- helyi TV
- szaklapok (faipari, mezőgazdasági… )
- az adott cégek portáján, ügyfélszolgálatán helyben, vagy a honlapjukon
Sok álláskereső hiszi - TÉVESEN -, hogy ha ezeket a lehetőségeket kihasználja, akkor igazán mindent megtesz annak érdekében, hogy munkát találjon. De itt jön az, amit csak kevesen tudnak. A meghirdetett állások a betölthető állásoknak csak 20-30%-át teszik ki. Így aztán jogos a kérdés: Hogyan lehet megtalálni a maradék 70-80%-ot? Talán furcsán hangzik elsőre, de a „találomra” elküldött önéletrajzokkal, hirdetés nélküli jelentkezésekkel. Így lehet megcsípni azt a pillanatot, amikor már szükség van az új emberre, de még nem hirdetik meg az állást.
Amikor felmerül a kérdés, hogy ki hogyan került be egy munkahelyre, legtöbb esetben az a válasz, hogy egy ismerőse szólt. Hát használja ki Ön is ezt a lehetőséget!!! Tudassa ismerőseivel, hogy munkát keres. (Sokan járnak hasonló cipőben, de csak annak tudnak segíteni, akiről tudják, hogy szüksége van rá…)
MIT? – A leggyakoribb válasz erre a kérdésemre az, hogy „tulajdonképpen bármit”. De aki „bármit” keres, az nem tudja pontosan, hogy mit… ha pedig nem tudja pontosan mit keres, vajon sikerül majd megtalálnia? Tehát: pontosítani kell, hogy milyen munkaköröket keres. 3 dolgot kell nagyon alaposan végiggondolni:
- Mit tanultam? (És ezzel milyen munkaköröket tudok betölteni?)
- Mit tudok? (És ezzel milyen munkaköröket tudok betölteni?)
- Mire vagyok hajlandó? (Átmenetileg mit vagyok hajlandó elvállalni?)
Az első kérdésre egyértelmű a válasz. A második kérdésnél a saját életünk tapasztalatait kell végiggondolni. Mit csináltam életem során – akár otthon a háztartásban, akár a rokonoknak vagy ismerősöknek segítve, vagy miket dolgoztam, ha az nem egyezik meg a tanultakkal. A harmadik kérdést is célszerű alaposan végiggondolni, azzal a gondolattal, hogy ÁTMENETILEG mit vagyunk hajlandóak elvállalni. Sokkal könnyebb egy munkahelyről továbblépni egy másikra, mint folyamatosan várni az éppen megfelelő lehetőségre. Ha már ott van valaki egy munkahelyen, akkor ott emberek között van. És az emberek kapcsolatokat és információt jelentenek.
HOGYAN? – Csakis nagy kitartással és türelemmel! Általánosan jellemző, hogy ha valaki 100 helyre jelentkezik, akkor jó, ha 20 helyről visszajeleznek, ebből talán 10 helyen hívják állásinterjúra és ha szerencséje van, akkor 1 helyre fel is veszik.
|
Hogyan találj fogást az interjúztatón?
|
|
|
|
A „döglött hal”- fogás, vagyis az erőtlen, határozatlan kézfogás sokat elárul az állásinterjún a jelölt jelleméről. Milyen a tökéletes bemutatkozás? A határozott, ám nem túl erős szorítás és a folyamatos szemkontaktus pozitív benyomást kelt az interjúztatóban. Tippek.
|
Egy friss amerikai tanulmányból kiderül, hogy a munkatapasztalat, amire hosszú évek során tesz szert valaki, és a kemény munka, amit arra fordít, hogy felkészüljön az állásinterjúra, kárba vész, ha a kézfogása nem tesz pozitív benyomást partnerére – írja a CarrierBuilder nevű álláskereső oldal.
A „döglött hal”- effektus, vagyis a laza, erőtlen érintés, lefelé irányuló kézfejjel még a külsőségeknél (tetoválás, szakadt harisnya) is jobban befolyásolhatja a jelentkezőről kialakuló képet. Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor az interjúztató arra számít – a beküldött önéletrajz, az előzetes beszélgetés, esetleg telefonos interjú alapján -, hogy egy határozott, karakán szakemberrel találkozik, ám ehelyett egy tétova, puha kézfogást kap, és egy idegességtől reszkető jelöltet. Ilyenkor azonnal átvillan az agyán, hogy „mit kezdünk egy ilyen emberrel?” „Vajon az üzletfelekkel is így fog majd kezet?”
Miért fontos a határozott kézfogás?
Az állásinterjú a második lépcsőfok, amely a megpályázott álláshoz vezet. A megjelenés, a testbeszéd, a jelentkező viselkedése mind-mind jelzéseket ad, amelyeket az interjúztató megjegyez, rendszerez és összevet azzal a képpel, amelyet a jelentkező önéletrajzával alakított ki magáról.
Az álláskeresők begyakorolhatják, hogyan játsszanak el egy szerepet az interjún, hogyan beszéljenek, pontosan megtervezhetik megjelenésüket, és megtanulhatják, hogyan és mit válaszoljanak a jól kiszámítható kérdésekre - véli Greg Stewart, az Iowai Egyetem professzora, hozzátéve, hogy a kézfogás azon kevés komponens közé tartozik, amely egyedi, sokat elárul a jelentkezőről, mivel ez az első nem verbális megnyilvánulási forma, ami plusz információt ad a jelölt személyiségéről.
A kézfogás és a kedvező benyomás közötti kapcsolat szinte tapintható, az interjúztatók tapasztalatai szerint a határozott kézfogás legtöbbször nyitottsággal párosul, és olyan képességekkel, készségekkel, amelyek vonzóvá teszik a jelöltet (őszinteség, határozottság, döntéshozatali képesség, önálló munkavégzés).
Fontos, hogy nagyon higgadtan készüljünk az állásinterjúra, mert talán a legdiszkriminatívabb kérdések tudnak felmerülni ezzel a témakörrel kapcsolatban. Bár elvileg ebben a témakörben nem tehetnének fel kérdést az állásinterjún, tapasztalataim szerint mégis mindig sikerül nekik... :) Nem is nagyon húzzák sokáig... legtöbbször a 3. vagy 4. kérdésként merül fel. Sokszor még a szakmai hozzáértést firtató kérdések előtt. Tehát ha itt "elvérzünk", hogyan is bizonyíthatnánk, hogy mi vagyunk a legmegfelelőbb emberek az adott feladatra? Az egyetlen megoldás... rezzenéstelen pókerarc és csípőből lőtt válasz... :)
1. Állást keres gyerek nélkül?
Bizton számíthat a kérdésre, hogy párkapcsolatban él-e, ha még nem házas, mikor tervezik az esküvőt, illetve mikorra tervezik a családalapítást. Nos... Legyünk mi a világ legnagyobb biztonságra törekvő emberei, illetve a legkarrieristább beállítottságúak. (kihez mi áll közelebb :) )
Előbbinél fejtsük ki, hogy mindenképpen szeretnénk a gyerekvállalás előtt saját lakást és nyugodt életet biztosító egzisztenciát, de egyelőre még a szüleinknél élünk (a testvérünkkel egy szobában...) és ha mostvégiggondoljuk, még elég távolinak látszik az időpont, amikor ezt majd megengedhetjük magunknak.
Utóbbi változatnál akár még vissza is kérdezhetünk... Gyereket?... Ezt most komolyan kérdik? (visszafogott, rövid kacaj... :) ) és jöhet a hatásos folytatás... nem hisszük, hogy a már jól megszokott életstílusunk összeegyeztethető lenne egy gyerek vállalásával. Különben is úgy érezzük, hogy még nagyon sok kihívásnak szeretnénk eleget tenni, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy igenis reálisak azok a célok, amiket magunk elé tűztünk még akkor is, ha mások óva intenek attól, hogy folyamatosan a munkába temetkezzünk...
2. Állást keres kicsi gyerekkel?
Van aki azt tanácsolja, hogy már az önéletrajzban tagadjuk le, hogy gyerekünk van. Nem gondolom, hogy ez célravezető lenne. Úgyis kiderül. Akkor meg hogyan magyarázzuk ki magunkat, hogy kapásból hazugsággal indítottunk? Mondjuk azt, hogy a cél érdekében? És akkor vajon mit fognak gondolni, hogy mikre vagyunk még képesek a céljaink érdekében, ha a saját gyerekünket is képesek vagyunk letagadni?
Így viszont kikerülhetetlen a kérdés, hogy "Mit csinál, ha megbetegszik a kisgyerek?". Hm... Annak idején próbálkoztam azzal a válasszal, hogy "Anyukám nyugdíjas és biztosított arról, hogy bármikor el tud jönni a gyerekekre vigyázni, ha megbetegednének, nehogy ez legyen a munkába állásom gátja." és bár ez teljesen igaz volt, nem tűnt elég meggyőző válasznak. Sok választ ízlelgettem, míg végül kitaláltam magamnak egyet, ami talán a munkaadóknak is elfogadható. Tehát: "Természetesen elviszem orvoshoz, aztán pedig jövökdolgozni, mert a többi részét a dolognak családon belül meg tudjuk oldani."Esetleg ide még hozzá lehet fűzni - ha ez így van, vagy úgy érezzük, hogy nyomatékosítani kell a dolgot -, hogy szerencsére nem túl anyás a gyerek, úgyhogy biztosak vagyunk abban, hogy ez problémamentesen fog zajlani.
3. Állást keres nagyobbacska gyerekkel?
Abban a pillanatban, amikor a gyerekekre kérdeznek rá, le kell csapni a feldobott labdára és úgy visszadobni, hogy mi szerezzük a pontot!
Sok anyukának talán eszébe sem jut, hogy ha a gyereke már 13-14 éves, akinek már azért nincs szüksége minden percben szülői felügyeletre, ezt a tényt aduként is használhatja egy állásinterjún. El kell mondani, hogy mennyire örülünk, hogy már ekkorák a gyerekeink, mert sokkal szabadabbnak érezzük magunkat. Amíg kicsik voltak, mellettük álltunk folyamatosan amikor szükség volt ránk és szerencsére sikerült idejekorán önállóságra nevelnünk őket. Tehát a napi rutin nem jelenthet gondot. (Sőt... Pistike időnként egyszerűbb ételekkel vár otthon mire hazaérünk. Szakács szeretne lenni a szentem... :) )
Tíz mondat, amivel elvághatjuk magunkat állásinterjún
Vannak mondatok, amelyek ha kicsúsznak a szánkon állásinterjún, jelentősen csökkentik esélyeinket. A késés, a váltási szándék megmagyarázása, az előző főnök minősítése mind-mind karriergyilkos lehet, ha rosszul fogalmazunk. Összegyűjtöttünk tíz fordulatot, amit ne használjunk állásinterjún.
"Nem vagyok korán kelő típus"
A késve érkezők eleve jelentős lépéshátrányból vágnak neki az állásinterjúnak. A helyzetet azonban tovább ronthatja, ha a pályázó mindössze annyit tud felhozni mentségként, hogy nem kötött barátságot a vekkerórával. Senki nem szeret lusta, kényelmes munkaerővel együtt dolgozni, mivel a cégnél joggal feltételezhetik: ha már állásinterjúról is késik, hogyan tudja majd felvenni a fordulatszámot a hajtós hétköznapokban? Ha mégis elkéstünk, legalább igyekezzünk szalonképes kifogással - például dugó, forgalomelterelés - előállni. Persze az az ideális, ha egyáltalán nem késünk el. Nagyobb fejvadász cégek, tanácsadó irodák az állásinterjú előtt e-mailben még térképet is mellékelnek a helyszín zökkenőmentes megközelítése céljából. Ezt célszerű előző este alaposan áttanulmányozni és időben útnak indulni.
"Mindenre nyitott vagyok, minden ajánlat érdekel"
Ez a mondat akkor hangozhat el, ha bejelentkezünk egy fejvadász céghez és a tanácsadó arról kérdez, milyen állásra gondoltunk. Bár a legtöbb álláskereső ezzel a fordulattal alkalmazkodókészségéről, és sokoldalúságáról szeretné meggyőzni a személyzeti szakembert, a többségnek ettől a mondattól a hideg futkos a hátán. Aki állást keres, annak tudnia kell milyen területen vagy pozíciókban szeretne elhelyezkedni.
"Borzalmas volt a korábbi főnököm"
Az előző vagy jelenlegi főnök szidalmazása, ócsárlása mindig kiváltja az interjúztatók rosszallását, azon egyszerű oknál fogva: ha felveszik a pályázót, és egyszer majd távozásra kerül a sor, valószínűleg velük sem bánik majd kesztyűs kézzel és rossz hírüket kelti. Persze, nem kell letagadni, ha nem volt mindenkivel felhőtlen a viszony. Javasolt inkább diplomatikusan körülírni a kényes pontokat, szituációkat például így: szerepet játszik a váltásban az is, hogy nem mindenben kérdésben egyezett meg a szakmai álláspontom korábbi főnökömmel.
"Totális káosz volt az előző munkahelyemen. A kulcsügyfeleket elvesztettük, többek között a ..."
Az ex-főnökhöz hasonlóan a volt céget sem illik részletesen, bizalmas információkat kiadva kritizálni állásinterjún. Itt is a diplomáciai érzéken van a hangsúly.
"Nem szeretem a kötöttségeket"
Kreatív, művészeti állásoknál előnyös lehet ez a megjegyzés, a munka világában azonban rosszul hangzik. Még akkor se nagyon említsük, ha nem a munkastílusra, hanem az életvitelre kérdeznek rá. A munkaadó olyan jelöltet alkalmaz szívesen, aki hosszú távra tervez, pontosan és alaposan végrehajtja a kiadott feladatokat, ez pedig sok esetben kötöttséget jelent.
"A pénz miatt akarok váltani"
Ugyancsak vörös posztó az interjúztató szemében, ha a jelölt az anyagiakon kívül semmi mással nem tudja megindokolni munkahely-változtatási szándékát. Persze mindenki tudja, hogy az emberek jelentős részénél a fizetésnek, a juttatásoknak is nagy szerepe van a döntésben, mégsem illik ezt ennyire konkrétan nevén nevezni. Sokkal előnyösebb színben tűnhetünk fel, ha szakmai érvekkel indokolunk.
"Bruttó ... ezer forintot kérek egy hónapra, mert egy ismerősöm is ennyit kap"
Gyakori, mégsem célravezető érv, hiszen a dolgozók keresete a legkülönfélébb tényezőkből tevődik össze. Számít az iparág helyzete, a cég mérete, a pályázó szakmai múltja és nyelvtudása sem elhanyagolható tényező - ha érvelünk, ezekkel tegyük. A baráttól/ismerőstől származó béradatok azért sem mérvadóak, mert a kötetlen beszélgetések során a legtöbben erőteljesen kozmetikázzák felfelé béradataikat, hogy ne tűnjenek nevetségesnek a társaság szemében.
"Szeretek utazni és szeretnék külföldi kiküldetéseken is részt venni"
Bár ez a mondat nem minden esetben karriergyilkos, egyáltalán nem mindegy, milyen helyzetben, melyik pályázótól hangzik el. Míg mindez nagyszerűen hangzik egy kiváló referenciákkal rendelkező, jó pár éves szakmai múltra visszatekintő jelölttől, egy pályakezdő, vagy egy asszisztensi pozíció állásinterjúján egész egyszerűen erőltetett és nevetséges. Ezeknél a pozícióknál inkább a tanulékonyság, a fejlődés iránti vágy kihangsúlyozása viheti előre a jelöltet.
"Nem volt időm utánanézni a cégnek"
Nem minden vállalat nevesíti magát az álláshirdetésekben. Sokan inkább talányosan fogalmaznak, mint például "piacvezető multinacionális vállalat". Ebben az esetben nem is kérhető számon a pályázón a tájékozottság. Ám ha valaki előre tudja, hová megy, nagy hiba a céges honlapról megtudható információk mellőzése, az előzetes tájékozódás hiánya. Hasznos tehát, ha mindebből előre felkészülünk. Arra azonban vigyázzunk, hogy az interjún már csak olyan kérdéseket tegyünk fel, amire nem kaptunk választ a céges honlapon. Ellenkező esetben felületesnek tűnhetünk.
"Ki nem állhatom az adminisztrációs feladatokat"
Mindenki munkakörében akadhatnak kevésbé szeretett feladatok. Előfordulhat, hogy az interjún ebbe is belekérdeznek, de tartózkodjunk az indulatos kirohanásoktól! A kevésbé kedvelt feladat ugyanis az új helyen is előkerülhet, és felesleges volna emiatt elütni magunkat egy ígéretes lehetőségtől. Mondjuk inkább azt: az adminisztráció nem tartozott a kedvenc tevékenységeink közé, de a munka érdekes, változatosabb részei bőségesen kárpótoltak.
Legyünk képben!
Az önéletrajz fontos része a jelentkező fényképe, ami legalább annyira meghatározó, mint az iskolai végzettség, vagy a munkahelyi tapasztalatok minősége. Ekkor nézünk bele először a munkaadónk szemébe, aki tüzetesen, a legapróbb részletekre is kiélezett figyelemmel szemléli a portrénkat és kialakult érzései nyomán próbál elhelyezni minket a csapatában.
Az első bemutatkozás
Az állásajánlatok döntő többségénél kikötés, hogy a jelentkező ne csak a képességeit, tapasztalatait és a végzettségét, hanem a külsejét is megmutassa leendő munkaadójának. Vannak olyan pszichológus szakemberek, akik élnek a diszkrimináció gyanújával, amikor az önéletrajz fotóiról kérdezik őket, de ez már annyira általános, hogy kár a jelenséget ilyen megközelítésből vizsgálni.
A kép sokat, sőt többet mond a személyről, mint az a néhány karakter adat, ami az addigi életét összefoglalja. Ezért nem érdemes a fotót félvállról venni, mert egy rosszul sikerült kép, kedvezőtlen irányban befolyásolhatja az ítészeket a döntésük meghozatalakor, mert a fénykép megtekintése az első virtuális bemutatkozás.
Tanácsok
Az első benyomás, ami ilyenkor kialakul a döntéshozókban, meghatározó, ilyen lehetőség több nincs, ezért nagyon komolyan kell venni. Az arc, a tekintet információkat, üzenetet közvetít, melyekre sokkal fogékonyabbak az emberek, mint arra, hogy milyen iskolába jártunk 13 évvel ezelőtt. Ezért érdemes profi szakemberrel elkészíttetni a fényképet és nem a havert, barátnőt megkérni arra, hogy kattintson rólunk gyorsan egyet. Ugyanis a hozzáértő rögtön kiszűri azokat a kompozícióban rejlő hibaforrásokat: életlenség, harmónia hiánya, aránytalanság, melyeket egy amatőr nem tud észlelni. Gyakori hiba az önéletrajz fényképes mellékleteivel, hogy a nem oda illő hangulatot közvetítenek, vagyis nem megfelelő öltözékben és tekintettel ábrázolják a főszereplőt.
Ivádi Zsuzsa fotográfushoz rendszeresen fordulnak önéletrajzhoz csatolható portré készítésének igényével. Elmondta, hogy Ő ugyan nem kedveli a mesterkélt, műtermi beállításokat, azonban van néhány fontos szabály, amit mégis be kell tartani, ahhoz, hogy előnyösebb képben tűnhessünk fel
Egyáltalán nem fontosak például a mesterséges körülmények, lámpák, műtermi háttér, sőt egy természetben készült profi portré még sokkal jobb benyomást is kelthet. Arra viszont nagyon kell ügyelni, hogy a fotó stílusán az látszódjék, hogy vettük a fáradságot, és kifejezetten az alkalomra készíttettük a képet. Nem egy partin, nyaraláson készült, esetleg a haverokkal/barát/barátnővel összeborulós képből lett kivágva, photoshoppolva. Zsuzsa szerint, ha még sincs időnk, lehetőségünk profival fotóztatni, egy jó szemű, érzékű barátunkat, ismerősünket megkérhetjük, hogy digitális géppel az alábbi alapvető tanácsokat figyelembe véve készítsen jó néhány fotót, amiből válogathatunk.
- nem kell egész alakos, elég az igazolványkép-szerű felvétel, vagyis egy portréfotó, ha csak nem modellügynökséghez jelentkezünk
- próbáljunk szűrt fény keresni, ne a déli erős napban fotózzunk világos árnyékos hely ideális lehet
- homogén háttér legyen, - zöld bokrok, fák, - ne olyan, ami elvonja a figyelmet a modellről
- kerüljük a túl vidám, de a túl komor arckifejezést a pozitív kisugárzásra nagyon ügyeljünk!
- a megpályázott álláshoz/beosztáshoz megfelelő öltözékben ajánlatos a fényképet elkészíteni, ezzel is sugallva: fel vagyunk készülve a munkára.
Amennyiben mégis a meglévő felhozatalból vagyunk kénytelenek válogatni, 2 évesnél ne legyen régebbi a felvétel!
Ha pedig nem kötelező a fényképet csatolni és nincs a tarsolyban előnyös kép, inkább ne erőltessük a dolgot, csak ronthatunk az esélyeinken.
A cikk szerzője: Nagy Mónika
- Profession.hu
Milyen a jó kézfogás?
Sokféleképpen definiálhatjuk a „jó” kézfogást, ám a gyakorlat legtöbbször felülírja az elméletet. Hiába a határozott karlendítés, a felfelé mutató kézfej, a pár másodperces érintkezés, ha a másik nem partner ebben. Az állásinterjún remek teszthelyzet a bemutatkozó kézfogás. Bár egyszerűnek tűnik, mégis számos kérdés átfuthat a jelelölt fején: mikor nyújtson kezet, köszönés előtt, közben vagy esetleg utána? Megvárja, míg az interjúztató nyújtja a kezét vagy ragadja magához a kezdeményezést? Meddig „szorongassa” a másik kezét?
Hogyan nyújtsd a kezed?
Egyetlen pillanat alatt mérd fel a terepet! Mikor belépsz az ajtón, természetes, hogy azonnal köszönsz. Ha az interjúztató állva fogad, nem töprenghetsz sokat, azonnal nyújthatod is a kezed. Ha az íróasztal mögött ül, és feláll, hogy üdvözöljön téged, a helyzet kedvező: van pár másodperced, míg sor kerül a bemutatkozásra. Előfordul, hogy az interjúztató az asztal mögött ül, és csak akkor áll fel, ha a jelentkező odalép, és nyújtja a kezét. A határozottság ebben az esetben elengedhetetlen. Mutatkozz be, majd a rövid, határozott üdvözlést követően (arra ügyelj, hogy ne legyen túl erős a szorítás, ne morzsold össze a másik ujjait, ne rángasd a kezét), engedd el partnered kezét. (A hosszas kézfogás kellemetlen lehet a másik számára.) Közben ne feledkezz meg a szemkontaktusról, bemutatkozáskor nézz partnered szemébe!
Hogyan gyakorolj?
A kézfogást be lehet gyakorolni, ám arra érdemes odafigyelni, hogy akármilyen profin is megy, ha a helyzet úgy hozza, számos tényező „belerondíthat” a tökéletes bemutatkozásba. Barátaiddal gyakorolhatsz, segítségükkel kitapasztalhatod, milyen a megfelelő kézfogás, ám emellett azt a technikát is sajátítsd el, ami stresszhelyzetben ellazít, így nem jössz zavarba, ha élesben kerül sor a bemutatkozásra.
|
Lehull a lepel az álláskeresőket elrettentő tévhitekről
|
|
Szabályos, korrekt önéletrajz, kifogástalan megjelenés, milliószor elismételt jótanácsok. Mi az, amit az állásvadászok nem hagyhatnak figyelmen kívül, és melyek azok az alapigazságok, amelyek fölött el lehet, sőt, néha el is kell siklani? Tippek szabályszegőknek.
|
„Az álláskeresők 95 százaléka betartja a szabályokat, megfogadja a jótanácsokat, az előírásoknak megfelelően viselkedik, öltözködik ” – összegezte az egyik amerikai álláskereső oldalnak Kevin Donlin, elismert szakember a felvételi beszélgetések tapasztalatait. „A többiek önmagukat egyedi módon igyekeznek eladni. Ha valaki kitör, és fittyet hány néhány szabályra, vonzóvá válhat a munkaadók számára” – teszi hozzá a szakember. Arra azonban nem árt figyelni, hogy a legfontosabb követelményeknek megfeleljen a pályázó. Vagy éppen ellenkezőleg? Íme néhány „aranyszabály”, amelyet érdemes megszegni.
Egyoldalas önéletrajz
Rövid, pontokba szedett, vázlatos önéletrajz, hogy az előszűrést végző HR-es rögtön átfuthassa a jelentkezők önéletrajzát, kiszűrve azokat, akik megfelelnek az előzetes elvárásoknak, és továbbjuthatnak a második körbe. A tanácsot a tapasztalatlan álláskeresők gyakran készpénznek veszik, és akkor is egyetlen oldalba zsúfolják önéletrajzukat, ha a terjedelme másfél-két oldal lenne. Ebben az esetben nem érdemes „spórolni” a hellyel, hiszen előfordulhat, hogy jelentéktelennek tűnő, ám a megpályázott munkakör szempontjából fontos információkat hagysz ki, csakhogy cv-d megfeleljen a formai követelményeknek. Mérlegelj, és ha úgy érzed, fölösleges információkat nem írtál önéletrajzodba, ám terjedelme másfél-két oldal – amely szakmai előmeneteled szempontjából a lényeges karrierállomásokat tartalmazza –, ne húzd meg! Ám csak azért, hogy önetrajzod dúsabbnak tűnjön, ne írj hozzá minden apróságot – félbehagyott tanfolyamot, meg nem szerzett nyelvvizsgát. A tartalmas, ám a formai követelményeknek megfelelő önéletrajz sok esetben hátrányt jelenthet: ha például kreatív munkakörre jelentkezel, vagy grafikusi állást pályázol meg, jól jön, ha cv-d formáját a megszokottól eltérően alakítod: tükrözi személyiségedet, szakmai tudásodat és kreativitásodat.
Ne jelentkezz ahhoz a céghez, amelyik nem toboroz új munkatársat!
Sokan szem előtt tartják az intelmet, hogy csak meghirdetett pozícióra adják be önéletrajzukat. Ám előfordulhat, hogy a cégnél, ahol dolgozni szeretnél, épp nincs üresedés, vagy sosem hirdetnek meg széles körben egyes posztokat. Ha nincs állásod – ilyenformán veszítenivalód sincs –, felveheted a kapcsolatot a cég HR-esével, és érdeklődhetsz, a közelmúltban meghirdettek-e olyan posztot, ami téged érdekelne, illetve megkérheted, hogy amennyiben a szóba jöhető munkakörök valamelyikére új embert keresnek, téged is vegyen számításba. Megeshet, hogy a személyzetis ügyekért felelős kolléga elzavar, ám érdeklődésed – ha épp jókor vagy jó helyen – kis szerencsével eljuttathat egy állásinterjúig.
Ne jelentkezz egy állásra, ha nincs szakmai tapasztalatod!
Jóllehet a munkaadók a tökéletes jelöltet keresik: akinek megfelelő végzettsége, szakmai előélete van, az adottságok és a rátermettség nélkülözhetetlen, valamint az, hogy a munkaerő be tudjon illeszkedni és szerves része legyen a közösségnek. Valahol mindenkinek el kell kezdenie, ezért ne tántorítson el a jelentkezéstől, ha nincs több éves szakmai tapasztalatod, hacsak nem vezetői pozícióról van szó, ahol valóban nélkülözhetetlen a rutin. A gyakorlatot gyorsan meg lehet szerezni, ha megvannak a dolgozóban az alapvető készségek és képességek, amelyek az adott munkakör betöltéséhez szükségesek. Ráadásul a munkaadók negyvenhat százaléka az ösztöneire hallgat, amikor alkalmazottai felvételéről dönt – derül ki az egyik legnagyobb nemzetközi munkaerő-közvetítő cég, a Robert Half International felméréséből.
Soha ne mondj rosszat előző főnöködről!
Alapigazság, hogy nem célszerű az előző munkaadót rossz fényben feltüntetni a leendő főnök előtt. Ám, ha nyomós okod volt rá, hogy felmondj – például zaklatott a munkaadód, vagy lelki terrorral tartott sakkban –, kendőzetlenül leendő főnököd elé tárhatod az igazságot. Ám arra ügyelj, hogy fortyogó indulatok nélkül, tárgyilagosan számolj be előző munkahelyeden elszenvedett sérelmeidről (még akkor is, ha dühös vagy). Az őszinteség kifizetődő, de csak akkor, ha valós tények húzódnak a háttérben, és azokat megfelelően tálalod: az igazságot mondod el, nem túlzol, nem szépíted a tényeket és stílusod is kifinomult. Ha vehemensen „kitálalsz” és leendő munkaadódon töltöd ki dühödet, keresztet vethetsz a megpályázott állásra.
/hvg.hu/
|
Cseles kérdés az állásinterjún: miért válasszanak téged?
|
|
|
|
Miért önt venném föl? - a jól időzített kérdéssel a legtöbb álláskeresőt zavarba lehet hozni. Tényleg, miért is? Mi tudsz nyújtani a cégnek, amit egyetlen álláskereső sem? Készülj fel a kérdésre, amely a legváratlanabb pillanatban érkezhet!
Tanácsok:
|
Még a tapasztalt álláskeresők is zavarba jönnek, ha az interjúztató közli velük, hogy a megpályázott posztra mások is jelentkeztek, akik tökéletes jelöltnek tűnnek, majd felteszi a kérdést: miért éppen az előtte álló pályázót alkalmazná? Ilyenkor a jelölt vagy elbizonytalanodik, és az interjúztató kihasználva a számára kedvező lélektani pillanatot, tovább kérdezősködik, hogy kiderüljön, a jelölt bizonytalan és felkészületlen, vagy felülkerekedsz a helyzeten és pár frappáns mondattal bizonyítod, hogy téged sem lehet leírni. De mire kíváncsiak valójában az interjúztatók?
Reakcióidő, találékonyság
Hogyha vagány vagy, és az állásinterjú közben rájöttél, hogy a megpályázott poszt nem neked való - ezért mindegy, hogy téged választanak-e -, megpróbálhatod poénnal elütni a kérdést. „Mert jobban vezetek, mint a többiek, itt áll a kocsim a sarkon, elvigyem egy körre?” A viccelődés rosszul is elsülhet, ezért, ha kell az állás, inkább maradj a komoly, informatív válasznál. Az interjúztatók ugyanis főképp néhány területre fókuszálnak, és jó, ha tudod, mik az elvárásaik, hogy azokhoz igazodhass.
Hozzáállás, ambíció, versenyképesség - a legfontosabb területek
1. Milyen képességeid, készségeid vannak (fontos, amit az álláshirdetésben is megjelöltek, például jó kommunikációs képesség, jó szervezőkészség, felelősségteljes magatartás, önálló munkavégzés, stb.)
2. Tájékozottság: mit tudsz a vállalatról, a munkakörről, amelyre jelentkeztél?
3. Hogyan kezeled a kínos helyzeteket? Magabiztos vagy-e vagy zavarba jössz? Hogyan vágod ki magad?
4. Tisztában vagy-e a saját értékeddel?
5. Mennyivel tudsz többet, mint ami az önéletrajzodból kiderül? Vannak-e ambícióid? Megelégszel-e a felkínált állás nyújtotta lehetőségekkel?
Menedzseld magad!
Mindig lesznek olyanok, akik nálad okosabbak, rátermettebbek, esélyesebbek. Ezért ne arra törekedj, hogy rajtuk túltegyél, inkább arra koncentrálj, hogy önmagadat add. Vázold mindazt, amit előző munkahelyeden elértél - milyen pozícióban dolgoztál, milyen feladataid voltak, milyen projektekben vettél részt, mit értél el - tető alá hozott üzletek, sikeres tárgyalások, megszervezett és lebonyolított munkahelyi rendezvények. Említsd meg a kihívásokat, amelyek vonzanak (nehezen megoldható, igényes feladatok, tárgyalás a problémás ügyfelekkel, gyors előremenetel, szakmai fejlődés, munkahelyi konfliktusok elsimítása, kapcsolattartás, stb.) Jó pont az interjúztatók szemében, ha hangsúlyozod munkabírásodat, nem zárkózol el a túlórától (megfelelő térítés fejében), és kiderül, hogy gyorsan be tudsz illeszkedni bármilyen közegbe: nem különcködsz, egyből megtalálod a közös hangot az emberekkel.
Sikeres feladatok, konkrét esetek
Ne elégedj meg azzal, hogy pár mondatban körülírod, mivel foglalkoztál előző munkahelyeden! Mielőtt rákérdeznének, válassz ki egyet azok közül a feladatok közül, amelyeket sikeresen végrehajtottál, és fejtsd ki, hogy milyen érdeked fűződött ehhez, mi motivált, mennyi energiát fektettél be, és hogyan érted el célodat. Ha pályakezdőként még nincs munkatapasztalatod, mesélj szakmai gyakorlatodról - mely cégnél, mit végeztél, milyen eredménnyel -, vagy válassz ki tanulmányi eredményeid közül egyet, amire különösen büszke vagy (átlagon felül teljesítettél), és amely szervesen kapcsolódik a munkakörhöz, amelyet be akarsz tölteni.
/hvg.hu/
|
Tabuk: mit ne ejts ki a szádon az állásinterjún?
|
|
|
|
Hiába a tökéletes önéletrajz, a referenciák, ha az interjúztatóra nem teszel jó benyomást. A túl közvetlen jelölt riasztóan hat, ahogy az indiszkrét jelentkező is, aki azonnal tudni akarja, a felvételi beszélgetésen nyújtott teljesítményével lekörözte-e versenytársait.
Tanácsok:
|
Ahhoz, hogy az állásinterjún sikerrel vedd az akadályokat, át kell esned a legkellemetlenebb feladaton: meg kell nyerned az interjúztatót. Ugyanis ő az összekötő kapocs, rajta keresztül juthatsz el a munkaadóig. Akadnak cégek, ahol a felvételiztető (HR-es) szabadkezet kap, csak rajta múlik, hogy ki kerül a munkaadó szeme elé, kié lesz a meghirdetett poszt. (Olyan vállalatok is vannak, ahol a HR-es csak apró láncszem, a végső döntést személyzetis ügyekben is a felsővezető hozza meg.) Ahhoz, hogy ne puskázd el esélyeidet már az első körben, nem árt, ha tudod, hogy mit kell elkerülnöd.
Ne légy túláradóan barátságos!
Az interjúztatók annak ellenére, hogy a munkaadó érdekeit képviselik, általában korrekt, jóindulatú szakemberek, akik kellő távolságtartással szemlélik a jelölteket. (Kivételek persze vannak, ahogy kivételes helyzetek is, mint a stresszinterjú, amikor az interjúztató feladata, hogy megszorongassa a jelöltet, kellemetlen kérdéseket tegyen fel, hogy kiderüljön, az alany hogy viselkedik stresszhelyzetben, hogyan oldja meg a felmerülő problémákat.) Éppen ezért pontos, lényegretörő kérdésekre számíthatsz, és profizmusra - szakmai szempontok szerinti mérlegelésre -, ha a kiválasztásra kerül sor. Mi a legjobb taktika? Hogyan tehetsz jó benyomást az interjúztatóra?
Légy visszafogott, ugyanakkor határozott. Pontos, tömör válaszokat adj, és ügyelj arra, hogy ne üss meg túl barátságos hangot – ha az interjúztató sem teszi azt. A barátkozásnak nincs helye egy felvételi beszélgetésen, ahogy a szóvicceknek, a tréfás vagy személyes történeteknek sem. Ne tévesszen meg, ha az interjúztató mosolyog! A gesztus valószínűleg bátorítás, nem pedig jelzés, hogy közelebbi kapcsolatba szeretne kerülni veled.
Ne használd ki az interjúztatót!
Ne építs arra, hogy az interjúztató majd beajánl, és a főnök tárt karokkal vár. Hozd a legjobb formádat, hogy tudásod, szakmai ismereteid meggyőzzék a személyzetis kollégát, te vagy a megfelelő jelölt az adott posztra. A HR-esek nem jótékony céllal vesznek részt az interjún, nem azért vannak ott, hogy a jelentkezők útját egyengessék, tanácsot adjanak nekik, legközelebb hogyan írják meg önéletrajzukat, vagy melyik céghez jelentkezzek, ha gyors előmenetelre vágynak. A vállalatról, a céges kultúráról, etikettről vagy leendő munkakörödről kérdezhetsz, de ha kétségeid vannak - hogyan pályázz meg egy állást -, még a felvételi beszélgetés előtt keress fel egy tanácsadót. Soha ne kérd az interjúztatót arra, hogy szóljon pár jó szót az érdekedben a főnöknél, vagy adjon át neki egy üzenetet, az interjúztató nem szóvivő! Ha rátermett vagy, úgyis továbbjutsz, ám azzal, ha protekció reményében kuncsorogsz, csak lejáratod magad. Ne bízz egyéni bánásmódban, valószínűleg nem te vagy az egyetlen, aki jelentkezett az állásra. Az interjúztató úgyis szakmai szempontok szerint dönt, nem személyes szimpátia alapján – noha az is sokat nyom a latban, hogy a jelölt hogyan tudja eladni magát.
Ne légy indiszkrét!
Bármennyire szeretnéd tudni, esélyes vagy-e arra, hogy megkapd az állást, ne kérdezd meg a felvételi beszélgetésen, hogy akad-e rajtad kívül olyan jelölt, aki labdába rúghat. Az interjúztató úgysem ad információt a felvételi beszélgetésekről, sem a vetélytársaidról (vagy arról, ők hogyan szerepeltek). Ha nagyon kíváncsi vagy, néhány diszkrét kérdéssel előrukkolhatsz: rajtad kívül aznap meghallgatnak-e más jelölteket is, összesen hányan jelentkeztek a meghirdetett posztra. Ne kérdezz rá kerek perec, hogy te leszel-e a befutó! Ne sürgesd az interjúztatót, mert ebben a helyzetben ő diktálja a feltételeket.
/hvg.hu/
|
A tökéletes alkalmazott hat ismérve
|
|
|
|
A tökéletes alkalmazott, aki mindenhol ott van, mindent megold, sosem fáradt és nem hibázik, a munkáltatók álma. De van ilyen? Vajon elég, ha a legfontosabb elvárásoknak megfelelünk?
Tanácsok:
|
Az ideális munkakörülmények sem mindig elegendőek ahhoz, hogy a dolgozók a főnök szája íze szerint teljesítsenek, az emberi tényezők – elvárások – ugyanis cégenként, munkakörönként, és persze cégvezetőtől függően változnak. Van azonban néhány tulajdonság, amely a legtöbb munkaadó számára kívánatos.
Kommunikáció felsőfokon
A mesterien kommunikáló alkalmazott, aki az ügyfelekkel és a kollégákkal is megérteti magát, hatékonyan együttműködik - mindig, minden helyzetben tudja, hogyan reagáljon, illetve feltalálja magát és felül tud kerekedni a problémás helyzeteken is – ritka, ezért a legtöbb cégvezető megbecsüli.
Mértéktartás: hallgatni is tudni kell
„Se többet, se kevesebbet - a nagydumás alkalmazott, aki nem tud mértéket tartani, gyakran túllő a célon, a legtöbb kollégát – beleértve a főnököt is – idegesíti. Érdemes megtanulni, hogyan koncentrálhatsz a másik fél mondandójára, mikor adj teret és lehetőséget neki a kibontakozásra, és mikor jön el a pillanat, amikor magadhoz kell ragadnod a szót. Akadnak olyan helyzetek, amikor a hallgatás gyümölcsöző, máskor néhány odaillő szó oldja a feszültséget.
Együttműködőkészség
Valaki bedob egy ötletet az értekezleten, ám a csapat kekeckedő tagja lehurrogja? Az együttműködés különösen egy több száz, több ezer fős cégnél elengedhetetlen, ezért aki nem tud másokkal együtt dolgozni, illetve mindenbe beleköt – olykor csak azért, hogy hallassa a hangját -, és ezzel hátráltatja a közös munkát, értékes időt elrabolva a kollektívától, valószínűleg nem marad sokáig a cégnél.
Alkalmazkodókészség
Akad, aki szerint sok múlik a részleteken, mások úgy vélik, hogy az apróságokra nem érdemes adni: így van ez a legtöbb munkahelyen. Ha főnököd elvárja, hogy mindent aprólékosan megtervezz, mielőtt belevágsz – legyen szó üzletkötésről, dokumentációról vagy prezentációról -, vedd fel a tempóját. Ha nem ad a részletekre, fogadd el, ám ebben az esetben nem kell tökéletesen idomulnod hozzá: teljesítheted feladataidat úgy is, ha odafigyelsz a részletekre, gondot fordítasz az apróságokra. Sokan például elhanyagolják a céges ajándékküldést karácsonykor, mondván, az egész csak reklámfogás, cél az üzletfelek lekenyerezése. Ám azt figyelmen kívül hagyják, hogy sokszor a gesztus a lényeg, az egész évi közös munka emlékére mindenkinek jólesik legalább egy üdvözlőlap, pár kedves szóval.
Egy lépéssel a többiek előtt
A gyors felfogású, lényeget villámgyorsan átlátó dolgozót mindenhol megbecsülik. Ha képes vagy arra, hogy előre gondolkodj, döntéseid következményeit mérlegeled, és azok elvárásaidnak megfelelően alakulnak, nem lehet okod panaszra. Ahhoz, hogy valaki nélkülözhetetlen legyen a cégnél, fontos, hogy minden téren – legyen szó piaci hírek megszerzéséről vagy a céggel kapcsolatos információkról – egy lépéssel a többiek előtt járjon.
Elhivatottság
„Mindig csak dolgozol” – a panasz ismerős, a lelkiismeretes alkalmazottak, és a karrierépítők gyakran megkapják családtagjaiktól, hogy túl sok időt töltenek munkával. Kérdés, milyen elvárásai vannak a főnöknek, és ezeknek ki, hogyan tud megfelelni. Akad, aki az aznapi lemaradást otthoni munkával hozza be, mások a munkaidő kezdete előtt beesnek a céghez, hogy bepótolják, amire előző nap nem jutott idejük. A pluszmunkáért a legtöbb vezető hálás, ám ne hagyd, hogy kizsigereljenek, a túlóráért ugyanúgy jár a pénz, mint egész napos munkádért – kivéve, ha a cégnél önhibádból elúsztál, ezért dolgozol otthon.
Önálló véleményalkotás
Nem mersz ellentmondani főnöködnek, még a |
AJÁNLOM AZ OLDALT
